DÍSZPOLGÁROK

Osváth Péter

Csokoládé és marcipán édes illata járja át a termet, a fagylaltgépben ízkavalkád csalogatja az édességet kedvelőket. A presszókávéfőző néha-néha pöfög egyet, majd aromás gőze szétoszlik a levegőben.

A rádió latinos hangulatú zenét játszik, csábítva egy forró feketére. A cukrászmester már őszül, de még könnyedén mozog a habos torták között. Személyisége egyszerre sugároz kedvességet és tiszteletet. Nem hivalkodó, távol áll tőle mindenfajta hencegés, munkaszeretete, szakmai elkötelezettsége példaértékű. Osváth Péter több évtizede vezeti a Dolmány utcai Kunyhó cukrászdát. Legendás süteményei a kerületi családok kedvence. Lakótársai idén díszpolgárságra jelölték az angyalföldi krémeskirályt.

Kunyhó Cukrászda

- Nagyon örültem a kitüntetésnek, a díszpolgárság mélyen érint. A szomszédaimmal, a környékbeliekkel jó viszonyban vagyok, hiszen mindig az ő véleményük alapján alakítottam az édességkínálatomat — mondja a cukrászmester.

- Hol tanulta a mesterséget?
- Cukrászcsaládban születtem 1926-ban. Kalandos életem már a születésemkor eldőlt, családom hazafelé tartott Nyíregyházára, mire az állomásra befutott a vonat, a mentősök már újszülöttként üdvözöltek édesanyám karjában. Iskoláimat Szegeden végeztem a piaristáknál. A cukrászati ismereteket is a Tisza-parti város neves Hajós és Virág cukrászdáiban szereztem meg. A második világháborúig Szegeden éltünk, majd Budapestre költöztünk. A fővárosban egy V. kerületi vendéglátó-ipari egységnél helyezkedtem el, fiatalon innen kerültem le a Balatonra. Keszthelyen vezetőcukrász voltam, ahol egy üzemi baleset következtében a jobb kezem megsérült. Ekkor döntöttem úgy, hogy saját cukrászdát nyitok Budapesten, az akkori Tripolisz határában.

- Fiatalon hogyan kezdte saját iparát kialakítani?
- Sajnos, pénzem nem sok volt, így a műhelyem egyben a házunk is lett Angyalföldön. A krémeket kézzel kevertem a saját konyhánkban. A tésztákat is én gyúrtam. Annak idején a fagylaltcsinálás volt a legnehezebb munka. A jeget hordó alakú gépbe tettük, kézzel hajtottuk, így készítettünk fagylaltot. Itt volt a közelben a jéggyár, ma már csak utcanév őrzi az emlékét. Én még naponta tíz-húsz tábla jeget hordtam onnan. Egy ilyen tábla tizenöt kilós is volt, azt megtörni, sózni, hűteni embert próbáló feladat. A süteményeket triciklivel hordtam szét, így ismerték meg a környéken a 3x3 méteres kis cukrászkunyhót.

- Az áldozatos munka meghozta az első vendégeket?
- Tripolisz munkásnegyed volt. Az embereknek nemigen volt pénzük édességre, ezért gyakran áron alul adtam a krémeseket, hogy a szegényebbek is hozzájussanak a habos süteményekhez. Ekkor neveztek el krémeskirálynak. Csak öt év után tudtam venni egy habverő gépet, ami megkönnyítette a mindennapi munkám. Később eladtam a jegesgépet is vidékre, Kazincbarcikára, és lecseréltem egy elektromos fagylalt- gépre.

- A kunyhó mára múlté, az Új cukrászda már csak a nevében hasonlít egykori elődjére.
- Több mint ötven éve, hogy ezt a jelenlegi házat romos állapotban megvettem. A háború előtt fűszerüzlet működött itt. Renováltam, tataroztam, és azóta fogadjuk itt a Jász és Dolmány utca sarkán a vendégeket. A műhelyt is itt alakítottuk ki, a kompresszorok lent vannak a pincében, hogy ne legyen zaj. Az öcsém remekül festett, az egyik falon az ő munkáját őrzi a hajósiskolára emlékeztető kép. Annak idején a mamám is itt lakott velünk. Sokat segített a munkámban, kilencvenhat évesen hunyt el. A fiaim — Péter és Csaba — is kiskoruktól kavargatták a krémeket, így hát nem csoda, hogy ők is mind a ketten cukrászmesterek lettek. Ma már ők irányítják a céget. A két kis unokám, Noémi és Csabika még csak kétévesek múltak, de már ők is szívesen időznek a műhelyben.

- Hosszú pályafutása alatt rengeteget változott a mestersége. Hogy tudta mégis megtartani hírnevét?
- Gépeket folyamatosan vásároltam, nem mindig a legmodernebbet. Gondom volt rá, hogy nemes alapanyagokkal dolgozzak, friss tejjel, ízletes vajjal. Aromákat nemigen használtam. Amióta a fiam átvette a cukrászatot, ő felel a minőségért. Beléptünk az Európai Unióba, így több követelménynek kell megfelelnünk. Csak rozsdamentes eszközöket használhatunk, sok kiadásunk volt az utóbbi évben, hogy a régi kellékeinket lecseréljük. A teraszunkat is téliesítettük.

- Hányféle süteményt készítenek?
- Naponta száz-százötvenet, a kínálatot mindig változtatjuk. Fontos a vendég véleménye, ha valamelyik új recept nem Ízlik a közönségnek, nem készítjük többet.

- Van kedvenc édessége?
- Volt egy segédem, aki öcsikockával lepett meg, mert a becenevem Öcsi. Reszelt csokoládéval, grillázsos krémmel, tejszínhabbal és gyümölccsel készítette az édes nyalánkságot. Nagyon szeretem a házias süteményeket is. A szomszédasszonyokkal gyakran cserélek, ők meglepnek hamisítatlan otthoni ízekkel, én pedig krémesekkel viszonzom kedvességüket.

Szünnapunk nincs, így bármikor betérhetnek hozzánk, ahol a név kötelez a kiváló minőségért!